Hiba: mikor mondjuk meg neki?
Célkitűzés
|
Ebben a cikkben a gyakorlatiasság igényével kezdjük vizsgálni annak leghatékonyabb módjait, hogyan is birkózhatunk meg a hiba kijavításának kritikus pillanatával |
Alapvető fontosságú, hogy megtaláljuk a megfelelő módot és időt arra, hogy a játékost figyelmeztessük az általa elkövetett hibára. Ez dönti el, hogy a játékos segítségünkkel a hibát csalódás nélkül, a hatékonyabb technikai elem és taktikai megoldás felé tett természetes lépésként éli meg, vagy - épp ellenkezőleg - érzi az edző bizalmatlanságát és felmerül benne a gondolat, hogy talán „sosem fog sikerülni!”.
A javítás időzítése egy olyan változó, amivel számolnunk kell. „Tegyem helyre a hibát azonnal? Várjam meg a gyakorlat végét? Jobb, ha előbb megmondom neki, mit csináljon?”. Tegyük egy kicsit érthetőbbé a témát és rendszerezzük elképzeléseinket.
Mindenekelőtt - ahogy azt gyakran el szoktam mondani - nem létezik általános szabály, ami minden körülmények között érvényes. Vannak azonban olyan tényezők, amiket mérlegelnünk kell, mert hasznos fogódzókkal szolgálnak. Ezek segítségünkre lesznek akkor, amikor éles helyzetben találjuk magunkat és kommunikálnunk kell játékosainkkal. Van egy elv, amit már a legelején le kell szögeznünk: mindig mérlegeljük, kivel beszélünk épp, mert nincs univerzális kulcsunk, ami megnyit előttünk minden ajtót, minden játékost különböző és egyéni módon kell megközelítenünk.
Ami az idevágó szempontokat illeti, az életkor az egyik, amit figyelembe kell vennünk. Kijelenthetjük, hogy minél fiatalabb sportolóval van dolgunk, annál előbb világossá kell tennünk előtte, mit és hogyan csinál. Ez azért van, mert a gyerekek gondolkodása az „itt és most” elvén alapul, amihez korlátozott figyelem és emlékezőtehetség társul, ily módon szükségük van a helyzetek lehető leggyorsabban történő megbeszélésére, megvitatására ahhoz, hogy megérthessék, miről beszélünk és mire is gondolunk. Ha túl sok időt hagynánk eltelni, a kisebbek nehezen idéznének fel adott szituációkat és mozdulatokat.
Az életkor növekedésével egyre későbbre halaszthatjuk a hiba kijavítását, mert a fiatalok kognitív képességei fejlődnek, és általában jobban emlékeznek a lezajlott eseményekre.
Másrészt igaz az is - és ezt szintén ki kell emelnem -, hogy ha azonnal kijavítom kisebb vagy nagyobb játékosaimat, nem biztosítok lehetőséget számukra, hogy megértsék vagy maguktól megtalálják az utat egy technikai-taktikai vagy más természetű, ám hatékonyabb megoldáshoz. Ha mindig a hibákkal foglalkozom, magyarázatot fűzve még az épp mellément lövéshez is, elveszem a sportolóktól az igazi tanulás, felelősségvállalás, tudatosság és kritikus, önálló gondolkodás kialakulásának lehetőségét. Mit tegyünk hát? Az egyensúly nagyon törékeny és gyakran az edző érzékenységén múlik, hogy a játékos, a pillanat vagy a helyzet függvényében mikor avatkozik közbe.
Vannak más fontos gondolatok is, amik segíthetnek elménkben fényt gyújtani.
- Célok. A korrekció pillanatának megválasztása függ a céljainktól. Ha a motiváción, a felelősségvállaláson, a kreatív gondolkodás kialakításán, a tudatosságon dolgozunk, akkor hagyjuk őket tovább játszani. Habár ezeknek a céloknak mindig jelen kellene lenniük, legalább ennyire igaz, hogy vannak a szezonnak olyan időszakai és pillanatai, amikor abszolút elsőbbséget élveznek (a szezon kezdete, fiatalabb korcsoportok, különös nehézségekkel küzdő fiatalok, akiknek javítanunk kell az önbizalmán, stb.).
- Etika. Ha a játékos veszélyes vagy nem etikus módon játszik, azonnal jeleznünk kell neki, valamint ebben az esetben fontos, hogy külön a játékossal vagy az egész csapattal erkölcsi és érzelmi szempontú beszélgetést folytassunk.
- Tanulás. Az előző cikkben már leírtakkal összhangban kimondhatjuk, hogy minél inkább önállóan jut el a játékos a hatékony megoldásig, annál minőségibb lesz a tanulás folyamata és gazdagodik motoros, kognitív valamint tapasztalati szempontból, ez pedig hasznosnak fog bizonyulni a jövő kihívásai során. Továbbá, a hiba önálló felismerése és a helyes út felfedezése kiemelkedően pozitív hatással van a játékos önbecsülésére és önbizalmára.
- A hiba automatizálódásának veszélye. Nagy vonalakban világossá válhatott számotokra, hogy a fiatalokat csupán vezetnünk kell a fejlődés és tanulás útján, nagyon bő határokat szabva, amiken belül kísérletezhetnek és hibázva teljesedhetnek ki. Ellenben, ha az edző arra lesz figyelmes, hogy a játékos túl távoli utakra téved a célokhoz képest, amin a csapat dolgozik, esetleg eredménytelen mozdulatokat vagy viselkedési tendenciákat lát automatikussá válni, szükségessé válik a mindig nyíltan útmutató jellegű, megoldást kereső közbeavatkozás. Ezzel következő cikkünkben fogunk bővebben foglalkozni. Addig is, jó munkát!
