Hiba: szemléletváltás
Célkitűzés
|
Ebben a cikkben a dolgok pozitív címkézésének fontosságáról fogunk beszélni, ezen belül is a hiba fogalmáról, amit gyakorlatias és kezdeményező felfogásban kellene megélnünk |
Senkinek sem könnyű megbirkóznia saját hibáival. Hibáink kijavításához eltökéltségre, motivációra és határozottságra van szükségünk.
Az a mentális hozzáállás, amivel a hibát kezeljük, alapvető fontosságú. Az edző feladata, hogy a játékosnak segítsen úgy megélni és látni a hibát, mint a fejlődéshez tartozó, természetes lépést futballistaként és személyes szinten is. A folyamat megkönnyítéséhez mindenképp hasznos a névválasztás, amivel a történéseket címkézzük. Ez a koncepció érvényes, amikor a hibával úgy birkózunk meg, mint bármely más, utunkba kerülő nehézséggel, ami megkívánja, hogy felvegyük a kesztyűt.
A hiba olyan élményekre vonatkozik, amik kudarcot, leblokkolást egy tevékenység félbeszakadását jelentették, s amiket újra meg kell vizsgálnunk. A törékenyebb egyéneknél a hiba csökkentheti a motiváltságot és azt a kevés biztos pontot is megingathatja, amire támaszkodnak. Ezek az élmények semmiképp sem segítenek a kétségbeesés pillanatainak kezelésében.
A HIBÁINKBÓL TANULUNK?
A hiba önmagában nem mindig ad útmutatást arra nézve, hogy melyik a legjobb út, amit követnünk kell.Amikor szükségessé válik a beavatkozás, hogy felülemelkedhessünk a hibákon és rossz döntéseken, hasznosnak bizonyul a szemléletváltás.
CSERÉLJÜK LE A CÍMKÉT!
Szükséges tehát változtatnunk az elnevezésen: ez azt jelenti, hogy a hibát olyan célnak kell tekintenünk, amin dolgozni fogunk! Az edzőnek segítenie kell abban, hogy a játékos a játék szempontjából hasznos viselkedésre/mozdulatra/taktikára irányíthassa a figyelmét, mutasson irányt neki, de ne gondolkodjon helyette. Így elkerüljük, hogy a hibát a sportoló passzívan, a motivációt negatívan befolyásoló módon élje meg. Az elképzelés, hogy munkát kívánó célkitűzéssel és nem kijavítandó hibával állunk szemben, ösztönöz, irányt mutat, lelkesít, növeli eltökéltségünket és ezzel a siker esélyét is.
A célkitűzés egy elérendő eredmény felé mutat. A hiba viszont egy legyőzendő akadály vagy határvonal, ami visszatart minket. Ha átgondoljuk a dolgot, érzéseink az előbbi és utóbbi hozzáállás esetén merőben eltérnek egymástól. A célkitűzés koncepciójára még vissza fogunk térni a későbbiekben. Egyelőre csak azt emelném ki, hogy ha egy olyan célra gondolunk, amin dolgoznunk kell, pozitív és kezdeményező érzelmek születnek bennünk.
A játékosainkkal tehát eme fogalmak alapján állva kell beszélnünk, ha segíteni akarunk nekik az akadály megugrásában, ha azt akarjuk, hogy gyorsan elszakadjanak a hiba visszatartó gondolatától, és hatékony megoldások keresése felé forduljanak.
Mondjuk nekik például ezt: „Jól van! Az elkövetett hiba kijavítása lesz a cél, amin dolgozni fogunk! … most már konkrét célod van, amit el akarsz érni …nem hibáztál, csak épp ráébredsz, hogy van egy célod, amin dolgoznod kell … kelj versenyre saját magaddal, hogy legyőzd ezt a nehézséget, és küzdj, hogy célt érj!"
A problémák legyűrése sokszor csak címkézés kérdése. A körülmények és az adott sportoló alapján (életkor, nem, személyiségjegyek, stb.) minden jó edző képes lesz megtalálni a személyhez és a pillanatnyi célhoz leginkább illő szavakat.
