Mérkőzésjáték előtti rutinlépések
|
Ez a cikk arról szól, hogy a mérkőzésjáték előtti rutinlépések kialakítása hogyan segít a játékosoknak abban, hogy "ráhangolódjanak" a meccsre és megtalálják a teljesítményhez szükséges pszichofizikai aktivációt. |
A megfelelő aktiválást és koncentrációt segítheti, ha kialakítunk egy mérkőzésjáték előtti rutin lépéssort, amely így azt az üzenetet illetve jelet fogja hordozni a test és az elme számára, hogy közvetlenül a versenybeli küzdelem előtt állunk. Kicsit ahhoz hasonlít ez, mint amikor este lefekvéshez készülődünk: bezárjuk az ajtókat, fogat mosunk, felvesszük a pizsamát, kikapcsoljuk a mobiltelefont, eloltjuk a villanyt... és ezen szokásos kis mozdulatokkal azt közöljük magunkkal, hogy aludni fogunk: testileg és lelkileg az alvásra készülünk.
A mérkőzésjáték előtti rutinlépéseknek ugyanez a szerepe: előkészítik a sportolót a versenyre. Egy sor szokásos mozdulat, gyakorlat és eljárás által a sportoló nyugodt és magabiztos módon, fokozatosan hangolódik rá a mérkőzésjáték-dimenzióra. A mérkőzésjáték előtti rutinlépések azért segítik a játékost a nyugodtabb és kevésbé feszült módon való meccsre hangolódásra, mert egyszerű és rövid viselkedésmintákból állnak, amelyek szokásokká válnak és így megnyugtatják őt. Ha belegondolunk, mindenki komfortosabban érzi magát, amikor olyan dolgokat végez, amelyeket sajátjának érez és jól ismer.
Nincs olyan rutin lépéssor, amely mindenki számára megfelelő lenne: mindenkinek magának kell megtalálnia és alkalmaznia azokat a magatartásmintákat és eljárásokat, amelyekkel kapcsolatban érzi, hogy megnyugtatják és lassanként hozzásegítik ahhoz, hogy figyelme fókuszát a célra összpontosítsa. Fel tudjuk ismerni, hogy mely mozdulatok és viselkedésminták a leghasznosabbak számunkra, például ha megfigyeljük, hogy múltbeli élményeink során mi segített hozzá ahhoz, hogy nyugodtak és koncentráltak maradjunk; vagy kísérletezhetünk a próbálkozásos módszerrel és ellenőrizhetjük, hogy egy adott viselkedés vagy eljárás segítségünkre van-e vagy éppen még nagyobb szorongást okoz esetleges figyelmet szétszóró vagy túl bonyolult jellege miatt.
A viselkedésminták, mozdulatok és eljárások legyenek egyszerűen alkalmazhatók és rövidek, és kivitelezésük függjön csak az adott egyéntől – mi történne, ha az nyugtatna meg, ha kanadai nagybátyámmal beszélek, és egyszer csak a kellő pillanatban nem tudom elérni?! Nyilván pánikba esnék, sőt a dolgot még rossz előjelnek is tekinthetném. Ez utóbbi példából látszik, hogy megfelelően rugalmasnak kell lennünk, ha el akarjuk kerülni azt, hogy eljárásaink mentális börtönné váljnak és olyan gondolatokhoz vezessenek, mint "Ha nem végzem el, elpuskázom! Ha nem végzem el, semmi nem fog sikerülni!", stb.
Ha tehát néhány ötlettel akarunk szolgálni, akkor viselkedésmintaként és eljárásként javasolhatjuk a meghatározott órában történő alvást, egy bizonyos étel elfogyasztását, néhány mozdulat végzését a pályára lépés előtt. Személy szerint, amikor aktívan vízilabdáztam, a meccset megelőző este általában nem mentem el otthonról, ettem egy pizzát és felhívtam néhány barátnőmet, a meccs napján pedig a "mérkőzésjáték előtti bemelegítéshez való" szemüvegemet viseltem (mindig volt nálam egy tartalék is), vízbe lépés előtt háromszor megcsapkodtam a combomat, mélyen és erőteljesen kifújtam a levegőt, amitől feltöltődtem, majd ezt mondtam magamnak: "Most pedig komolyan játszunk!".
Az edzőknek is hasznos lehet egy effajta rutin lépéssor kialakítása, amelynek segítségével szerepükre hangolódhatnak: a mérkőzésjáték napján reggeli egy kávézóban, egy bizonyos karóra viselése, stb., csak hogy néhány példát említsek.
Mindenkinek tiszteletben kell tartania saját igényeit, és meg kell találnia azt a saját utat, amely a célhoz vezeti, vagyis ahhoz, hogy a pályára lépéskor koncentrált, felöltődött, magabiztos és kiegyensúlyozott legyen.
www.davidmolloyphotography.com from Sydney, Australia, CC BY 2.0, via Wikimedia Commons
.jpg){kind=link}