Sürgős! - Alibi kerestetik
Célkitűzés
|
Hiba esetén a játékosok az okokat külső tényezőkben kereshetik. Fejlesszük viselkedésünket és kommunikációnkat, hogy felismerjük, mikor ez megtörténik |
A játékosok egy vereség vagy hiba esetén az okokat külső tényezőknek tulajdoníthatják. Fontos, hogy dolgozzunk a felelősség könnyed felvállalásán és az is, hogy megértsük, viselkedésünk és szavaink mekkora hatással vannak erre a folyamatra.
Egy bírói hiba, egy rossz talajú pálya, egy nem népszerű edzői taktika, egy hosszú utazás… Sok változó befolyásolja a teljesítményt, és a játékosok nem mindet tudják irányítani. Milyen százalékban vannak ezek hatással az általuk nyújtott teljesítményre? És főként hogyan tulajdonítjuk mi, edzők egy esetleges kudarc okát ezeknek a tényezőknek, arra ösztönözve ezzel a srácokat, hogy megszabaduljanak az őket terhelő felelősségtől?
Külső tényezőket hibáztatni nem hasznos döntés. Vannak olyan edzők, akik a teljesítmény játékosokkal történő megvitatása előtt arról beszélnek, hogy a bíráskodás mennyire befolyásolta az eredményt, hogy mennyire nem lehet játszani egy ilyen göröngyös pályán „és a labda nem pattant rendesen, meg aztán a meleg is elviselhetetlen volt…”. Mintha a másik csapat eltérő körülmények között játszott volna!Tudatában lenni annak és elismerni, hogy egyéb tényezők is befolyásolták a csapat teljesítményét, ez egy dolog; saját hibáink vagy a gyenge teljesítmény okát egy külső valakinek vagy valaminek tulajdonítani viszont nagyon is más.
A sportolóknak meg kell tanulnia, hogy felvállalják a felelősséget a mutatott teljesítményért és megértsék, hogy tetteik legnagyobb részét saját maguk irányítják.
Mindenekelőtt akkor könnyű beismerni a hibát, ha nem állunk görcsösen magához a hibához. Ez akkor történhet meg, ha az edző következetes és konstruktívan reagál a hibákra: megért, rávezet, nyugtat és mindezt bizalommal és javasolva teszi.
Másodsorban, a sportoló akkor vállal felelősséget a történtekért, ha a hiba nem sérti saját lehetőségeibe vetett bizalmát; az a sportoló, aki tudja, hogy mindent belead, és azon dolgozik, hogy fejlődése révén hozzájáruljon a csapat jó teljesítményéhez, építő jellegű dühvel és a javítás akaratával tekint arra, ami rosszul sikerült.
Az edző viselkedése alapvető fontosságú: szóbeli és nem szóbeli reakciói a kudarcokra, bátorítása, a felelősség elosztása anélkül, hogy valaha hibáztatna valakit, a megerősítés, amit ad. A pozitív hozzáállásnak folyamatosnak és jól érzékelhetőnek kell lennie. Ellenkező esetben a játékosokat feszült és bizalmatlan légkör fogja körbevenni: alibit, kifogásokat és bűnbakot fognak keresni, kölcsönös és egyre negatívabb vádaskodás veszi kezdetét, ezzel próbálva elkerülni a támadásokat és biztonságérzetük aláaknázását.
Az edző saját srácai kudarcait látva az okokat érdektelenségükben, gyér motivációjukban keresheti, azt gondolhatja: „nem figyelnek rám”, stb. Ily módon tudja (vagy legalábbis úgy hiszi) „menteni magát’, valószínűleg így érve el saját személyes célját: pozitív képet mutatni magáról a külvilág felé, miközben játékosai fejlődésével cseppet sem törődik.
A játékosok könnyedén elsajátítják a kifogáskeresés művészetét, ezzel őrizve meg reputációjukat a többiek előtt és saját lelki nyugalmukat. Viszont ez csak külcsín. Még ha ez a mechanizmus nem is tudatos, mélyen legbelül mindannyian tudjuk, hogyan játszottunk a pályán. Az alibit keresők gyakran bizonytalanok, kevésbé ellenállóak, tehát nem tűrik jól a megkérdőjelezést és a kemény munkát, amivel fejődhetnének.
Az edző feladata tehát az, hogy fejlessze a játékosok ellenálló képességét, megalapozza a bizalmi légkört és felelős magatartásra tanítsa őket. A srácoknak meg kell tanulniuk felelősséget vállalni személyes játékukért és a csapat teljesítményéért is, mert csak csapatszinten érezheti magát mindenki felelősnek a hibáért, ami így kisebb súllyal nehezedik az egyén vállára, így növelve a győztes teljesítmény esélyét.
