Sérv: amikor a kórok a lágyéki adductor-szindróma
Célkitűzés
|
A sérvnek számos oka lehet, viszont a valamely sportágat űző páciensek esetén felettébb gyakori a lágyéki adductor-szindróma, mint kórok |
Mint az az előző cikkekből kiderült, a sérvnek számos oka lehet, viszont a valamely sportágat űző páciensek esetén felettébb gyakori a lágyéki adductor-szindróma, mint kórok.
MIRŐL VAN SZÓ?
A lágyéki adductor-szindróma a sérv egy mikrosérülés okozta formája, ami a szeméremcsonti izomtapadás pontján, vagyis a közelítő és hasizom szalagjainak szintjén krónikus gyulladást feltételez (lásd a mellékelt ábrát). A gyulladás okát a fennt említett izmok inainak tapadási helyénél jelentkező, fordító vagy húzó mozdulat okozta sorozatos mikrosérülésekben vagy azok fukcionális túlterhelésében kell keresnünk. A szeméremcsont az a központ, ahol jelentős feszültség koncentrálódik mind fentről a hasizmok irányából, mind lentről a csekély helyen működő közelítő izmok felől, amik így jobban ki vannak téve a túlterhelésnek.Főleg azok a profi, férfi sportolók érintettek, akiknek alsó végtagjai fokozott terhelést kapnak (kispályás foci, futás, futball, rugby, vívás, atlétika, lovaglás, stb.), vagyis folyamatosan magas szintű fizikai munkát végeznek. Ez a probléma méginkább súlyosbodik, ha tartáshibákkal párosul, ami olyan eltérésekhez vezet a medencében, mint az alsó végtagok hosszának eltérése, erősebb gerincferdülés, keresztcsont-csípőcsonti ízület blokkja, a csípő veleszületett rendellenességei, stb. Leginkább a futballisták szenvednek tőle, akik számos, a szeméremcsont körüli területe érintő techikai elemmel dolgoznak (rúgás, dribbling, becsúszás, irányváltás), valamint az állapotos nők.
Mindenesetre – a választott sportág típusán és a tartáshibákon túl – nem szabad elfelejtenünk, hogy sérv edzésmódszer-váltás következtében is kialakulhat, esetleg az eltérő (például túl süppedős vagy túlságosan egyenetlen) talajtípuson vagy cipőben végzett edzés is lehet kiváltóok.
A LÁGYÉKI ADDUCTOR-SZINDRÓMA BIOMECHANIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEI
A medence stabilitását számos izomcsoport, ínszalag és ízület összehangolt munkája biztosítja. A testünk forgáspontjaként a szeméremcsont tájéka jelenti a lentről (a talajjal fennálló kontaktusból eredő) és fentről (a törzs súlyából adódó) erők találkozási és ütközési pontját. Ebben az értelemben van alapvető szerepe a közelítő és hasizmok munkájának, mivel szorosan kapcsolódnak a symphyis pubicához. Az általuk végzett munka ellentétes: a hasizmok – és különösen a rektum – közvetlenül felfelé és hátra irányuló, míg a közelítők közvetlenül lefelé és előre irányuló erővektorral dolgoznak (2. ábra).
2. ábra: találkozó-ütköző erők és izommunka.
1 A törzs súlyából eredő erő elosztása; 2 A talajjal fennálló kontaktból származó erő elosztása; 3 A hasizmok erővektora; 4 A közelítők erővektora.
Egy izom sérülése, gyengesége vagy nem megfelelő működése elkerülhetetlenül funkcionális kiegyensúlyozatlansághoz vezet. Labdarúgók esetén gyakori, hogy a szeméremcsont és sípcsont közötti zóna izmai különösen erősek és tömörek, így nem teszik lehetővé a térd számára a megfelelő kiegyenesedést például futás vagy rúgás közben. Ez zavart okoz a közelítő izmok munkájában, amik a működésükhöz szükséges, elegendő biomechanikai hely hiányában összerándulnak és megkeményednek. A mozdulat veszít a sporttevékenységhez szükséges szélességéből és folyamatosságából, így a testnek más módon kell lehetővé tennie a mozdulat kivitelezését, ez viszont csak az izmok túlzott igénybevételéhez, passzív funkcióvesztéshez vezet.
TÜNETEK
A lágyéki adductor-szindróma lágyéki vagy a szeméremcsont feletti terület fájdalmával jár, ami kisugárzik a comb középső területeire, a hasfalra és ritkábban a gát környékére is. A tünetek általában az egyik oldalon jelentkeznek, de felmerülhetnek mindkét oldalon is. A betegség első szakaszára könnyű, tompa fájdalom jellemző, ami tapintásra jelentkezik, és nem zavarja a sporttevékenységet; más esetekben a fájdalom kizárólag sporttevékenység alatt tapasztalható és az edzésmunka végeztével fokozatosan enyhül. Eme kezdeti fázis fontosságát szinte mindig lebecsülik!
Előrehaladottabb fázisban a fizikai tevékenység ellehetetlenül, a fájdalom járás közben is észlelhető. Akár a nemi életre is negatív hatással lehet.
MIT TEGYÜNK?
Amennyiben az imént leírt tüneteket észleljük, nem ajánlott alábecsülni a problémát (főként a betegség kezdeti szakaszában!). Eleinte korlátoznunk kell az általunk folytatott sporttevékenységet, de akár fel is kell függesztenünk, amíg a fájdalom/kellemetlen érzés teljesen el nem tűnik mind pihenési, mind aktív fázisban. Ha továbbra is szenvedünk a tünetektől, még ha azok enyhék is, minél hamarabb el kell látogatnunk szakrendelésre, hogy szakember állapítsa meg a probléma okát, ezzel is csökkentve a felépüléshez szükséges időtartamot.
HASZNOS GYAKORLATOK
A következőkben felsorolt gyakorlatok akár preventív célból, akár a lágyéki adductor-szindrómában szenvedő páciens funkcionális mozgásterápiája keretében is végezhetőek az edzés végén, vagy az izmok megfelelő bemelegítése után. A nyújtó gyakorlatok pozicióit 30 másodpercig tartsuk, az izomlazítás pedig lehetőleg kilégzéskor történjen.
- A csípőhorpasz izom nyújtása: az izomfeszülést a csípő elülső részében érezzük;
- A csípő és a vádli nyújtása: a comb hátsó része feszül.
- Core stability-gyakorlatok: sok variáció létezik, lentebb a két alaphelyzetet ábrázoltuk, amit legalább 30 másodpecig kell tartanunk (1-2 perc javasolt).
- A közelítő izmok excentrikus összehúzása: a sportoló hanyatt fekszik, térdeit felhúzza, míg talpa a sík felületen marad. Megkérjük, hogy feszítse meg a közelítő izmait, vagyis tegyen olyan mozdulatot, mintha a térdeit közelítené egymáshoz. A terapeuta nem csak megakadályozza ezt a mozgást, hanem szét is feszíti a játékos lábait, így indukálva a közelítő izmok excentrikus összehúzódását. 3, egyenként 10-15 ismétlésből álló sorozat javasolt.
- Az egyenes hasizom excentrikus összehúzása: az ábrán jelölt kiindulási pozícióból a sportoló - térdét kinyújtva - kiegyenesíti a csípőjét egészen addig, míg sarkai 5-10 centiméter távolásgba kerülnek a talajhoz képest. Ezen a ponton a terapeuta vagy egy csapattárs segít visszaállítani a lábakat a kezdeti pozícióba. 3, egyenként 10-15 ismétlésből álló sorozat javasolt.
Bibliográfia
- Arbasseti C. 2011, Il trattamento manuale della sindrome retto-adduttoria;
- Bisciotti N. 2009, La Pubalgia dello Sportivo, Inquadramento clinico e strategie terapeutiche;
- Holmich 1999; Effectiveness of active physical training as treatment for long-standing adductor-related groin pain in athletes: randomised trial;
- Marcon F. 2015, Revisione della letteratura con metanalisi sull'efficacia della terapia manuale e dell'esercizio terapeutico nel trattamento della pubalgia nello sportivo.
- Valent A. 2012, Insertional tendinopathy of the adductors and rectus abdominis in athletes: a review.
- Weir A. 2011; Manual or exercise therapy for long-standing adductor-related groin pain: a randomised controlled clinical trial.
