Támogató szerep a kapus önbizalmának kiépítésében
Célkitűzés
|
A kapusedző egyik feladata, hogy minden sportolóban egészséges, valós alapokon nyugvó önbizalmat építsen ki |
Az előző cikkben rávilágítottunk annak a fontosságára, hogy a kapusedző – a kapusposzt által megkövetelt különböző, specifikus kompetenciák átadásán túlmenően – ne feledkezzen meg tanítványai munkára és fejlődésre irányuló motivációjának kötelező építéséről, erősítéről, ami fokozottan érvényes a fiatalok esetén.
Egy kapus számára mentális szempontból nagyon fontos, hogy saját technikai képességeibe vetett meggyőződését megszilárdítsa; erre támaszkodva a legnehezebb versenyhelyzetekben is a megfelelő mértékű önbizalommal tud helyt állni. Itt a sportoló önbizalmának tudatosságáról van tehát szó, egy olyan mentális képességről, amivel a játékos teljes technikai képzése alatt érdemes foglalkoznunk, megpróbálva fejleszteni azt sportolói pályafutásának első napjaitól egészen karrierjének befejezéséig.
A sport területén folytatott számos kutatás talált szoros összefüggést az egyén önbizalmának megfelelő szintje és a pozitív versenyeredmények elérésének valószínűsége között. Ha tehát a kapus megfelelően tudatos és biztos saját képességeit illetően, könnyebben érvényesíti tudását a mérkőzések során, valamint ha teljesítménye el is marad valamelyest a társakétól, önbizalma nem sínyli meg a rossz tapasztalatot.
HOGYAN SZILÁRDÍTSUK MEG A SPORTOLÓ ÖNBIZALMÁT?
Pszichológiai tanulmányok négy módot különítettek el, amivel a sportoló kiépítheti és megszilárdíthatja önbizalmát:
- a saját, magas színvonalú sportteljesítményéhez használt képességek elemző jellegű tudatosításán keresztül;
- saját képességeit és teljesítményét hasonló erősségű sportolókéval összehasonlítva;
- olyan hozzáértő értékeléseken keresztül, amit az edzőhöz hasonlóan hiteles személytől kap;
- olyan specifikus testi és mentális jelek segítségével, amit a sportoló a jó teljesítmény elérése előtt megtanult önmagában felfedezni.
ELEMZŐ TUDATOSÍTÁS ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁS
A kapus esetén az önbizalmat jelentősen befolyásolhatja a játékos és az edző közötti kapcsolat természete, annak fejlődése a sportoló karrierjének előrehaladása során. Konkrétabban, az edző fontos hivatkozási pont lehet – főleg gyermekkortól kezdődő kapcsolat esetén - a kapus önbizalmának fokozatos kiépítésében (1. pont) és a fejlődést elősegítő, hiteles visszajelzések biztosításában (3. pont).
A fiatal kapus tudatosságra ösztönzése egyet jelent azzal, hogy rendszeres önvizsgálatra neveljük és a verseny alatti teljesítményének utólagos elemzésére. Azt jelenti, hogy tanítványunknak folyamatosan segítünk analitikus szemlélni saját teljesítményét, elkerülve a felesleges és általános ítéleteket („jól játszottam”, „rosszul játszottam”), amik még mindig elég széles körben használatosak. Az analitikus mindenekelőtt azt jelenti, hogy képessé válunk felismerni a nem megfelelő és kevésbé hatékony technikai elemeket, amiket a meccsek alatt alkalmazunk.Az edző először is azzal könnyítheti meg a tudatosság kialakítását, hogy nem ő mondja meg a kapusnak, mit csinált jól vagy kevésbé jól, hanem önálló gondolkodásra biztatja; például minden meccs után kitöltethet vele egy kis kérdőívet arról, hogy mely technikai megoldások bizonyultak a pályán hatékonyabbnak és melyek kevésbé. Ha ezt a módszert folyamatosan alkalmazzuk, a fiatal sportolót bizonyos rendszerességgel végzett önértékelésre szoktatjuk, idővel magasabb szintű tudatosságot alakítva ki mind fegyvertárának legjavával kapcsolatban (önbizalmát ezzel is erősítve), mind gyengébb képességeit illetően, amiknek fejlesztésén így nagyobb eltökéltséggel dolgozhat.
FELÜLRŐL ÉRKEZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK ÉS VÉLEMÉNYEK: AZ EDZŐ
A sportoló rendszeres önvizsgálatának az edző hozzáértő véleményével kell szintézist alkotnia. Az edző feladata, hogy erősítse a kapus biztonságérzetét, segítve őt a nehéz pillanatokban is (egy döntő hiba, gyengébb forma, sérülés, stb. esetén), amik bármikor jelentkezhetnek.
A kapusa önbecsülését pozitívan befolyásolni kívánó edző másik eszköze az értékelésekhez, visszajelzésekhez köthető, amiket az erre szánt percekben oszthat meg a sportolóval.
Ha az edző időről időre megpróbál egy pontos, elemző igényű, valós képet adni a legkisebb fejlődésről is, amire maga a játékos rámutat, tekintélyének köszönhetően megtöltheti ezeket egy sor, a sportolói Én fejlődése szempontjából kifejezetten hasznos információval.
Ehhez nem elég ezt mondani a sportolónak: „...ügyes vagy, fejlődtél...”, hanem részletesen le kell írnunk neki miben, milyen játékhelyzetben, mely döntéseknél, milyen technikai alapon, milyen meghozott döntésnél (és így tovább) lépett előre ügyesség és sportteljesítményének minősége terén. Ezen a pozitív-leíró típusú visszajelzésen keresztül az edző által megfogalmazott megállapításoknak így valós hatása lesz a játékosra, hiszen az önbizalom és magabiztosság olyan pontjait fogják kifejezetten megszilárdítani, amikre egy kapusnak nagy szüksége van és fontosak eme nehéz szerep minél jobb betöltéséhez.
