A rondos (spanyol kisjátékok) olyan labdatartáson alapuló gyakorlatok, amelyek kis területen zajlanak, és anélkül teszik lehetővé az edzés intenzitásának növelését, hogy szem elől tévesztenénk az egyéni technikai és taktikai célokat: játékosaink megnövelt kognitív terhelést kapnak, hiszen folyamatosan "olvasniuk" kell a játékhelyzeteket, és meg kell választaniuk a játékszervezés szempontjából legmegfelelőbb megoldást.

Ily módon az edző egyszerre dolgozhat az egyéni teljesítményen és a játékosok közötti együttműködésen is.

 

 

 

 

 

 

A rondo a labdatartás szimbóluma; a rondo egy olyan gyakorlat, ami kis területen zajlik, az előre meghatározott pozíciót elfoglaló játékosok célja pedig a labda megtartása, valamint a belső területen játszó védők labdaszerzésének elkerülése. Egy rondo megalkotása a következő elemek köré szerveződik: a pálya mérete, a játékosok száma, a játékidő, a joker játékos jelenléte, a megengedett érintésszám, a kitűzött célok. A célok sokfélék lehetnek: labdatartás, szabad területre mozgás, támogatás hátulról, a labda leadása, szélességi játék, oldalváltás, a játék sebessége, intenzitás, létszámfölény/emberhátrány, a test orientációja, passzolási vonalak, stb. Ha eme jellemzők variálásával különböző rondo-kat alkotunk, az egyhangúság veszélye nélkül tehetjük változatossá edzésalkalmainkat, játékosainkat pedig mindig új gyakorlatok megvalósítására sarkallhatjuk.

 

 

 

A minőségi labdatartás megteremtéséhez a labdacicákat első helyen kell beillesztenünk edzéstervünkbe. A rondos ideális ahhoz, hogy minden típusú labdatartást gyakoroltassunk. A kapu hiánya miatt a csapat hozzászokik, hogy a gyors gólszerzés igényéből adódó stressz nélkül játsszon, utóbbi pedig az egyik leggyakoribb problémaforrás, amit a pályán megfigyelhetünk: a srácaink csak egy irányt, méghozzá a kapu felé vezetőt ismerik, habár gyakran a leggyorsabb út a kapuhoz nem az egyenes. Eme eltérő stratégia egy példáját akkor alkalmazhatjuk, amikor csapatunk erősebb ellenféllel áll szemben: ebben az esetben jobb, ha nem erőltetjük a támadásokat, és a labdatartás fegyverét vesszük elő, megpróbálva csak akkor veszélyessé tenni az akciónkat, amikor nem vállalunk vele túl nagy kockázatot. Így ellenfelünknek kevesebb esélye nyílik a gólszerzésre tekintve, hogy a labda a mi birtokunkban van.

A futballistáknak meg kell érteniük, hogy csakis az egyéni fejlődés eredményezi a csapat sikerét, de mégis a legnehezebben átadható üzenet az, hogy a siker nem jelent egyet a mindenáron megszerzett győzelemmel: úgy kell győznünk, hogy a pályán teljeskörűen alkalmazzuk az edzésen megtanultakat, és érvényesítjük az elvet, miszerint ha kezdeményezően lépünk fel, ha megtanuljuk a lehető legjobban kezelni a labdát és ha tudjuk, mi a legjobb, amit tehetünk vele, örömmel fogunk játszani, és a nézőink is jól fognak szórakozni.