A funkcionális izomsérülések: hogyan ismerjük fel és mit tegyünk?
Célkitűzés
|
A szakadásnál és húzódásnál könnyebb sérülésekről van szó, de gyakrabban is jelentkeznek: mit tegyünk ellenük? |
A funkcionális jellegű izomsérülések esetén az izomrostoknál nem tapasztalható anatómiai kár, csak az izom-összehúzódás vagy mozgatás lesz többé-kevésbé korlátozott, az izom kevésbé tűri a nyújtást.
Ebbe az alkategóriába sorolhatjuk az olyan ismert jelenségeket, mint a kontraktúrát, az izomfájdalom kiújulását és az izomcsomók kialakulását.
Ezeket kisebb sérülésekként tartják számon és sokkal gyakoribbak, mint a súlyosabb, strukturális sérülések (húzódások és szakadások).
HOGYAN ISMERJÜK FEL?
A strukturális jellegű sérülésektől biztonsággal különböztethetjük meg őket az alapján, ahogyan jelentkeznek. Míg egy strukturális sérülés akut módon jelentkezik, a funkcionális jellegű sérülés gyakran alattomosan alakul ki, a játékos nehezen ismeri fel. A fájdalom néha a sporttevékenység után több órával is megjelenhet: ez leginkább az izom kifáradásából eredő izomcsomó kialakulása esetén van így.
A funkcionális sérüléseket kiterjedt fájdalom jellemzi, egy izom vagy izomcsoport akár teljes hosszában is, míg a strukturális sérülések helye pontosan behatárolható.
Felismerésükhöz alapvető diagnosztikai kritérium az ellenkező oldali izomhoz képest történő izomtónus-növekedés. Ezt viszont fizioterapeutának vagy orvosnak kell megvizsgálnia, a kórelőzményre vonatkozó információk összegyűjtését is beleértve. Az érintett izom „keményebb” a másik oldali párjához képest, és a másik személy segítségével történő nyújtást kevésbé tűrheti.
A képen pirossal emeltük ki a vádli funkcionális jellegű izomsérülésének fájdalomérzetét. A fájdalom kiterjedt, nehezen behatárolható és az izomtömeg jelentős részén észlelhető.
MIT TEGYÜNK ELLENE?
Ebben az esetben is a játékos érdeke, hogy szakemberhez forduljon, aki alaposan meg tudja vizsgálni és megfelelően tudja kezelni a problémát. Amennyiben a klubnál nincs fizioterapeuta vagy csapatorvos, tanácsos, hogy ne a saját elképzeléseink szerint kezeljük a sérülést, vonjuk ki a sportolót mindenféle edzésmunka alól, valamint adjunk neki időt pihenni és szakértőhöz fordulni. Ez azért fontos, mert egy funkcionális sérülés kiteheti a játékost annak a veszélynek, hogy rossz esetben strukturális sérülés, vagyis egy jóval súlyosabb és hosszabb gyógyulási időt igénylő probléma alakuljon ki.
Bizonyos esetekben az érintett izom vagy izomcsoport nyújtása enyhülést jelenthet a funkcionális sérülést elszenvedő atléta számára.
A GERINCOSZLOP FONTOSSÁGA
A Monacói Egyezmény osztályozása szerint létezik egy funkcionális sérüléseket magába foglaló kategória („Ib” jelöléssel). Eme sérülések elsődleges okát nem magában az izomban kell keresnünk, hanem az azt behálózó idegstruktúrákban, vagyis a szövetekben, amik szorosan kapcsolódnak hozzá (például a csigolyák közti ízületek). Ebben az esetben az ízületeket összekapcsoló elemek rendellenessége idegi rendellenességet okoz, ami pedig az izomszövet nem megfelelő működéséhez vezet.
Amint ezeket a rendellenességeket felismerik, kezelés keretein belül foglalkoznak velük, hogy mind az izomszövet, mind a nem megfelelően működő szegmens visszanyerje optimális működését.
A II. típusú sérüléseket viszont az izomtónus idegi szabályozásának zavara okozza. Az ok tehát nem ízületi rendellenesség, hanem egy könnyebb idegi probléma, aminek elsődleges ismertetőjele a görcsszerű feszülés és fájdalomérzet. Ez meccs közben jelentkezik, és a percek múlásával rosszabbodik.
REHABILITÁCIÓS IDŐTARTAM
Funkcionális sérülés esetén a felépüléshez szükséges idő nagyon rövid az anatómiai jellegű károsodás rehabilitációs idejéhez képest. 1 és 7 nap közötti időszakról beszélünk, ha a sérülést gyorsan felismerik és megfelelően kezelik. Általában az első naptól kezdve engedélyezett a könnyebb, aerob jellegű edzés végzése. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a kis sérülések súlyosabb anatómiai károsodásoz vezethetnek, ha nem biztosítunk elég időt a gyógyuláshoz.
A KEZELÉS ELVEI
Sérülés esetén elsődleges, hogy mindenképp kerüljük a hirtelen mozdulatokat, ne erőltessük tovább a már károsult szövetet.
Ezután megfelelő kézi technikát kell alkalmaznunk az ízületi és izomszintű mozgatáshoz (például külső segítséget igénylő nyújtás és regeneráló masszázs), amik az izomtónus normalizálódását és az izomnyújtásra vonatkozó fiziológiai tűrőképesség visszanyerését segítik.
Amennyiben a gerincoszlopot vagy az ízületeket érintő rendellenesség áll fenn, ezeket is érdemes bevonni a rehabilitációs programba.
Ahogy fentebb említettük, ajánlott egy növekvő terheléssel végzett aerob futóedzés-program, ami egy bizonyos szintű fizikai kondíció megtartását garantálja a differenciáltan végzett edzés rövid időszaka alatt.
A masszázs terápiás lehetőséget jelent, ami segíti az izomszövet teljes működésének visszaállítását.
