Annál jobb! – Első rész
A cikk néhány tanáccsal szolgál arról, hogy miként használhatjuk önálló módon a képzeleti technikákat a fájdalom csillapítására |
- A krónikus fájdalom az a fájdalom, ami a felépüléshez szükséges időn túl is jelentkezik. Egy specifikus orvosi okból vagy traumából ered, és a fájdalmat okozó állapot megszűnése után is fennáll. A játékos számára nagyon destabilizáló lehet, mivel magán a fájdalomérzeten túl kénytelen megszakítani vagy korlátozni az edzéseit, ez pedig egy sor negatív érzelmi következményt von maga után. A fejfájás krónikus fájdalomnak tekinthető, ha a játékos jó ideje szenved tőle.
- Az akut fájdalmat ezzel szemben nyilvánvaló ok-okozati összefüggés jellemzi. Időtartama korlátozott, és a – belső vagy külső – kiváltó probléma megszűnésével maga is eltűnik. Modellértékű esetként említhetjük a játék alatti ütközéseket.
- Az alany edzheti magát úgy, hogy megpróbálja megváltoztatni a fájó pont hőmérsékletét, például hideg vagy meleg érzetet generálva, esetleg a fájó rész súlyát, vagyis érezheti könnyebbnek vagy nehezebbnek, vagy bizsergést is érzékelhet.
Ehhez az alany – az előző cikkben leírtakkal megegyező módon - kidolgozhat egy képet, ami segíti a szuggesztióban.
Például, ha tudom, hogy egy bizonyos izomfájdalom meleg hatására csillapodik, részletesen magam elé képzelhetem, hogy meleg homokon fekszem és a fájó részt a homokon pihentetem, míg a nap meleg sugarakkal öleli körbe a sajgó területet.
Ha viszont a hideg jelent megkönnyebbülést, elképzelhetjük, hogy a fájó tagunkat jeges vízbe merítjük.
- Egy másik módszer szerint elképzeljük, hogy a fájdalom átváltozik valami anyagi dologgá, például egy színes folttá, ami aztán porrá alakul és elviszi a szél. Esetleg elképzelhetjük, hogy a fájdalom konkrét tárggyá változik, aminek megelevenedése egybeesik a fájdalom jelentkezésével. Ezt a tárgyat változtathatjuk méretében, anyagában, eltüntethetjük, stb.
- Ezen túl nagyon fontos a fájó terület ellazítása (ha az orvos mást nem javasol). A fájdalom sokszor a kérdéses vagy az azzal szomszédos területek izommerevségét idézi elő, mivel az alany úgy próbálja „védeni magát” a fájdalomtól, hogy az erőhatást más izmokra irányítja át, ezzel hosszú távon más fájdalmakat generálva. Képzeljük el (és ne tegyük meg ténylegesen) az érdekelt területek izmainak megfeszítését, majd lazítsuk el őket, hogy elérjünk egy mély izomlazasági állapotot, ami nagyon hasznosnak bizonyulhat.