A játékost a csapat előtt vagy négyszemközt javítsuk ki?
|
Ebben a cikkben egy újabb érzékeny témával foglalkozunk: hasznosabb, ha az egyén hibáját négyszemközt tesszük helyre, vagy tegyük ezt inkább a csapat előtt? |
Edzés vagy meccs? Egyértelmű, hogy edzésszituációban könnyebb kezelni ezt a kérdést és eldönthetjük, hogy az egyéni vagy a csoport előtti helyreigazítást választjuk. Az egyéni korrekciónál választhatunk, hogy mi közelítjük meg a focistát, vagy megkérjük, hogy ő jöjjön oda hozzánk. Az első esetben időhatékonyabbak vagyunk, és nem mozdítjuk ki a játékost a munkavégzési helyzetből. Végül is mi vagyunk őérte, és nem fordítva! Meccs esetén világos, hogy a játékos fut ki az oldalvonalhoz. Mindenesetre érdemes a szükséges minimumra csökkenteni az ilyen esete számát, ezzel tartva fenn a folyamatos és önálló játékot. A meccs a játékos teljes önkifejezésének időszaka kell, hogy legyen.
- Ismétlődő?
- Más játékosok is elkövetik ugyanezt a hibát?
- Megtörténik ugyanez a többiekkel is?
Jobb, ha megértetjük a csapattal, hogy az egyén hibájának kijavítása az egész csapatra vonatkozik, hiszen közülük bárki elkövetheti ugyanazt a hibát.
Ha viszont a hiba az egyén specifikus nehézségének bizonyul, hatékonyabb, ha közvetlenül az érintettel beszélünk róla: így személyesen tud szembenézni a dologgal konkrét, építő jellegű beszélgetés keretében, egyúttal megkeresve a problémát és a lehetséges megoldásokat is. Néha az egyén nehézsége nem korlátozódik csupán technikai jellegű problémára, ezért a szemtől szembeni beszélgetés módot ad az edzőnek arra, hogy a pillanatnyi nehézségnek pszichológiai, kapcsolati, motivációs, stb. háttere van-e.
A pillanatnyi cél megértése további segítséget ad a megfelelő döntés meghozatalához: ha például a csapat összetartásán és a bajtársiasságon dolgozunk, a beavatkozás lehet csapatszintű; ha épp a különös figyelmet szentelek a játék intenzitásának és folyamatosságának, a megszakítás nélküli korrekció mellett teszem le a voksom. Igazából az utóbbi opciót lenne érdemes mindenkor előnyben részesítenünk, így hozzászoktatjuk a srácainkat az intenzív edzéshez és figyelmük több feladat között történő megosztásához: vezetem a labdát, keresem a társat és szemmel tartom az ellenfelet is, a játékhoz igazítom a mozgásomat, miközben az edző utasításokkal lát el, és magam is megoldásokat keresek! A futball inkább kognitív, mint technikai-taktikai játék!
