Gyerekekre szabott figyelemfenntartó stratégiák
Célkitűzés
|
Ebben a cikkben megvizsgáljuk, milyen támpontokat találhatunk a legfiatalabbak kalandozó figyelmének hatékony kezeléséhez |
A figyelem képessége fejleszthető és idővel javul. A megjegyzett információ mennyisége, a figyelem fontos ingerekre terelése, annak hosszabb periódusokon keresztül történő fenntartása: mind olyan aspektus, ami fokozatosan, a megfelelő gyakorlatokkal és stimulusokkal fejleszthető, a teljesítmény javulását vonva maga után.
A legkisebbek esetén ezek a faktorok – ahogy azt a figyelem képességéről szóló, előzetesen közzé tett cikkekben többször kiemeltem – erősen korlátozottak. Ez azt jelenti, hogy egyrészt edzői minőségemben edzenem és erősítenem kell ezeket a készségeket, másrészt pedig – nem elfelejtve ezt a tényezőt – kisebb stratégiákat kell alkalmaznom a fiatal futballisták figyelmének megragadására.A már megvitatott, bármilyen korú játékosra alkalmazható megállapításokon túl, nézzük, mi mást vethetünk be a fiatalabb korosztályoknál.
Engedjük őket szabadjára, és hagyjuk őket rögtön játszani! A gyerekek számára a mozgás, a túlzott tettvágy, futás, önkifejezés és a bennük lévő kirobbanó, az iskolapadban üldögélés hosszú órai alatt felhalmozódó energia felszabadítása élettani szükséglet. Gyakori, hogy otthon, (az ülve elfogyasztott) ebéd után a szülők azonnal (ülve végzett) tanulásra fogják őket, vagy legfeljebb könnyű pihenést engedélyeznek nekik, amit a gyerekek általában (ülve játszott) videojátékokkal vagy valami hasonlóval töltenek. Megértjük tehát, milyen lelkiállapotban érkezhetnek a pályára, és mennyire érzik - még ha öntudatlanul is - a „felszabadulás” szükségét. Ha nem hagyjuk, hogy kiengedjék a fáradt gőzt, folyamatos beszélgetéssel, elkalandozással, egymás piszkálásával, stb. fogják ezt levezetni.
Használjunk tehát olyan bemelegítési módszereket, amik mindig biztonságos feltételek mellett zajló, figyelő tekintetünktől kísért nyitófázissal indulnak, és amiket az első labdaérintésektől kezdve a mozgás, a játék, a labda és az egymás közti együttműködés teljes szabadsága jellemez.
És a magyarázatok alatt?
A gyerekek figyelme könnyen és bármilyen okból elkalandozhat, meg egy arra repülő pillangó miatt is! Csapatmunka során elég egy érintés a lökdösődés, viccelődés és egymás közti játék elszabadításához. Mit tegyünk?
Kérdezzük vissza tőlük az elhangzottakat! Figyelmeztessük őket, hogy amikor magyarázni fogunk, felváltva meg fogjuk velük ismételtetni az edzői instrukciókat. Ennek a módszernek több előnye van:
- Növeli annak valószínűségét, hogy a játékosok odafigyelnek;
- Az ehangzottak megismétlése mindenkinek segít a jobb megértésben és memorizálásban;
- Meggyőződhetünk arról, hogy a hallottakat mindenki megfelelően megértette;
- Felelősséget követel meg a fiatal játékosoktól;
- Elkerüljük vele a többszöri ismétléssel járó fizikai és mentális stresszt.
Az edző ezután megtalálhatja a módját, hogy mindenki felváltva magyarázhassa a társainak a gyakorlatot, közben több teret adva annak, akit figyelmetlennek látunk vagy tudjuk, hogy nehezebben marad koncentrált.
Amikor a zűrzavar az úr.
A kisebbekkel megtörténik, hogy az általunk (reményeink szerint) ügyesen összeállított, izgalmas tartalmak, gyakorlatok és módszerek ellenére beszélgetnek és zavarják a munkát. Mit tegyünk?Teremtsünk csendet. A gyerekek hozzászoktak, hogy hangosan szólnak rájuk, amikor csendben kell lenniük, így a kiabálásunk csak háttérzajjá szelídül és veszít hatásából. Sokkal célravezetőbbnek bizonyul (és még a hangszálainkat is kíméli!), ha elhallgatunk és megállunk, talán még hátra is léphetünk néhányat. Ekkor egy gyerek általában észreveszi magát és az edző csalódottságát érzékelve elkezdi egy vagy több társának jelezni szóban vagy egy könnyű térdlökéssel, és megszólal: „Hagyjuk abba, különben az edző mérges lesz!” A dominóhatásnak köszönhetően visszanyerjük a fiatal sportolók figyelmét.
Eközben fontos, hogy nyugodtak és kemények maradjunk, ne kezdjünk el magyarázni addig, amíg minden gyerek el nem hallgat. Az edzést lehetőleg folytassuk egy ehhez hasonló mondattal: „Jól van! Most, hogy rám figyeltek, visszatérhetünk az edzéshez, hogy ügyes focista legyen belőlünk!”.
Ne szaladjatok előre és dolgoztassátok kis focistáitokat nagy játékosoknak való edzéssel, különben elveszitek tőlük a lehetőséget, hogy nagy játékosok legyenek.
