A játékosok közötti, pszichológiai jellegű kommunikáció formái a meccs alatt: a támogató kommunikáció
Célkitűzés
|
Mi az a támogató kommunikáció? Hogyan jelenik meg a meccs alatt? Ássunk mélyebbre a meccs alatti, játékosok közötti kommunikáció témájában! |
Támogató kommunikációnak nevezzük azokat a verbális folyamatokat, amik a játékosok között mennek végbe a következő célok elérése érdekében: érzelmi támogatás, fegyelmezés, a motiváció megerősítése azokban a nehéz pillanatokban, amiket az egyén, a csapatrész vagy a csapat egésze átélhet a meccs során.
A mérkőzésjáték kortól és kategóriától függetlenül minden játékosban a jó eredményre törekvés, az egyén és a csapat teljesítményére vonatkozó elvárások, a többiek (csapattársak, edző, klub, szurkolók) iránti felelősség olyan fontos elegyét hozza létre, ami jelentős belső feszültséget generál.
A MÉRKŐZÉS ÉS KRITIKUS PONTJAI
Jól tudjuk, hogy a meccs egy összetett esemény, ami technikai, atlétikai, taktikai és mentális képességek bevetését követeli meg egy olyan kontextusban, ami önmagában is kiszámíthatatlan, intenzív és gyors ütemű; ezért minden játékos, csapatrész, de a teljes csapat verseny alatti teljesítménye is nagy erőfeszítések láncolatából áll, ami folyamatosan nehéz és hátrányos pillanatok váltakozásának van kitéve.
Egy játék során elkövetett hiba, a kaput éppen csak elkerülő próbálkozás, egy kihagyott ziccer, egy elővigyázatlanul elszórt labda, egy hideg zuhanyként érkező gól, a gólszerzésért felfutó és fennragadó támadó „elvesztése”, az ellenfél fojtogató letámadása, a csapatrészek szétszakadása, a csapat reakciókészségének rövidzárlata: ezek mind olyan helyzetek, amik az egyénben és a csapatban is a válság pszichológiai és lelkiállapotát idézik elő, amin túllendülni korántsem könnyű, és visszaveti a pályán nyújtott teljesítményt is.
Ezek és a meccs más kritikus pillanatai is átmeneti mentális rövidzárlatokat okoznak a játékosokban, amikben keveredik a csalódottság, a csüggedtség, a zavarodottság, a bizonytalanság, az én-hatékonyság érzésének elvesztése, a düh és a tehetetlenségérzet.
Ezekben a nehéz pillanatokban tipikusan az edző, a kispadon ülők és a szurkolók próbálják segíteni és támogatni a meccs pályán játszó főszereplőit. Habár ez nagyon fontos, de önmagában nem elég ahhoz, hogy az önbizalom, az eltökéltség és az egyén önmagába, valamint a csapatba vetett hit új erőre kapjon.
A LEGNAGYOBB SEGÍTSÉG A TÁRSAKTÓL ÉRKEZIK!
Alapvető fontosságúvá válik a játékosok egyéni és csapatszintű képessége az erős, támogató erő megteremtésére a pályán és azon kívül, ami akkor lép működésbe, ha egy társ - akár ismétlődő - hibáival, akadozó összjátékkal vagy visszaeső teljesítménnyel kell számolniuk. Meglehetősen gyakran halljuk a játékosoktól, hogy a meccs egy nehéz pillanatán egy társ bátorításának és támogatásának köszönhetően tudnak legkönnyebben túllendülni, de ez ellenkező előjellel is igaz: a legrosszabb hatással az van rájuk, ha valamely hibájukat a csapattárs szemrehányása vagy ítélkező megnyilvánulása követi.
Ahogyan a játékosok közötti szerveződéshez szükséges kommunikációt, a támogató jellegűt is úgy kell felépítenünk és fejlesztenünk, mint bármely egyéb, sporttal kapcsolatos képességet. Ezt az egyes játékosok egyéni, szolidaritásra való hajlamától függetlenül kell megszerveznünk, mintha csak egy előre kidolgozott játékszituációról lenne szó, ami taktikai helyett pszichológiai alapon működik.
NEVELJÜK RÁ A JÁTÉKOSOKAT EGYMÁS KÖLCSÖNÖS TÁMOGATÁSÁRA
- A futballisták arra nevelése (már a focisulitól kezdve!), hogy akárcsak egy „ügyeees”, „nagyon jóóó”, „szép lövés” kiáltással, egy gesztussal (pl. egy pacsival) megdicsérjék társukat egy ügyes megmozdulás alkalmával, ahogy más sportokban (röplabda, kosárlabda) is szokás, nagyon erős motivációt jelent az érintettnek arra nézve, hogy jobban és többet tegyen hozzá a játékhoz a meccs további részében.
- Ha a játékosokat arra neveljük, hogy a társukat támogassák egy nem sikeres, de szép próbálkozás után („jó elképzelés volt”, „gyerünk,
a következő sikerülni fog”), ezzel segítünk a sportoló játékkedvének fenntartásában és a „pechesség” érzésének eloszlatásában, hogy játékosunk megújult daccal mutathasson be fontos megmozdulásokat. - Ha a legelső sporttapasztalatoktól kezdve arra neveljük a gyerekeket, hogy szóban támogassák például egy passzt vagy gólhelyzetet, helyezkedést, védést hibázó, öngólt vétő társukat („fel a fejjel… gyerünk, megint megy a játék”, „bátorság, ne add fel”, „nem számít, mindenkivel megesik”, „hajrá, legközelebb összejön”) amit esetlegesen közeledő gesztussal kísérnek (pl. egy vállon veregetés), akkor a hibázó játékos kevésbé érzi hibásnak magát, kevésbé távolodik el a többiektől, könnyebben elszakad a hibától és koncentrál a további akciókra.
- Amikor a teljes csapat vagy a csapatrészek küzdenek nehézségekkel vagy szenvednek el egy rosszkor jött gólt, akkor is fontos, hogy a csapatot kollektív pszichológiai reakcióra szoktassuk. A szerzett gól közös megünneplése legalább annyira fontos, mint az egység elszenvedett találat utáni megteremtése, például gyors összefogással, kört alkotva (itt példaértékű a röplabda), a csapatkapitány bátorító kiáltásával, ami mindenkiből kiűzi az egyéni elbizonytalanodás érzését, és gyorsan feléleszti a visszavágás vágyát a csapatban.
Minden eddigi példában szándékosan használtuk a „nevelés” kifejezést. Mindezt azért, mert világossá akartuk tenni: ha az oktató vagy edző azt akarja, hogy csapatában kialakuljanak a támogató kommunikáció felvázolt mechanizmusai, mindenekelőtt:
- el kell magyaráznia a modell mélyebb értelmét saját növendékeinek,
- ezt olyan elsajátítandó sportképességként kell bevezetnie, mint bármely másikat,
- be kell építenie és alkalmazására folyamatosan oda kell figyelnie a heti edzések során,
- ellenőriznie kell a mechanizmusok működését a meccsek alatt.
A fenti kommunikációs kompetenciák elsajátításának céljából, a játékszervezést segítő kommunikáció szem előtt tartásával végzett munka egyrészt kialakít egyfajta belső fair playt, másrészt az átfogóbb, nagyobb egység érzését, a „mi” érzésének megszilárdulását eredményezi. Mindenkiben erősíti azt a gondolatot, hogy feltétlenül számíthat a másik segítségére, bajtársiasságára és tiszteletére a meccs legkritikusabb szakaszaiban is.
