Így edzi az Ajax a fiatalokat!
|
Betekintés az Ajax utánpótlás korosztályainak világába: elhivatottság, komolyság és befektetés a klub jövőjéért |
Felejtsétek el az oly patinás Barcelonát, az utánpótlás-nevelés legnagyobb újítása az AFC Ajaxtól érkezik! Kétség sem férhet ahhoz a tényhez, hogy leginkább ez a klub jeleskedik a kis bajnokok kinevelésében, és mindez az ifjúsági akadémiájuk egyszerűségéből fakad, amit a gyönyörű és multikulturális Amszterdam egy nem túl barátságos részén hoztak létre.
Biztosan nem a létesítmény az, ami leginkább lenyűgözi az embert. Az számít, ahogy felhasználják. A felkészítők és edzők irigylésre méltó szakmai múlttal rendelkeznek, sok szakember saját nemzeti csapatának játékosa volt. Az Ajax évtizedekig Európa legnagyobb presztízsű és legsikeresebb klubjainak egyike volt, nagyon magas színvonalú csapatokat állított ki, valamint nemzetközi szinten nagyra értékelt játékosokat volt képes kinevelni.
Sajnos a globalizáció és a holland bajnokság alacsony színvonala térdre kényszerítette a klubot Anglia, Spanyolország, Olaszország és Németország elitcsapataival szemben, akik a ma futballját uralják. Az Ajax már nem tud olyan versenyképes lenni, mint egykor volt.
Viszont a létesítményeket és a fiatalok körében végzett tehetséggondozást tekintve az Ajax még mindig világszintű hivatkozási pont, egy szinten áll a legjobbakkal.
Jól érzékelteti a klub utánpótlás-nevelésének hatékonyságát, hogy a Barcelona, aki mai napig hozzávetőlegesen évi 16 millió eurót fektet az utánpótlás korosztályokba, csak egy világszínvonalú generációt nevelt ki, épp azt, amelyik jelenleg az első csapat gerincét adja! Ezzel szemben az Ajax minden évtizedben egy – de néha két - csapatnyi topjátékost adott a futballnak 1950-től napjainki.
Mondhatjuk, hogy mára az Ajax utánpótlás-nevelése ipari profilú lett. Játékosokat termel ki, profi szintig képzi őket, hogy aztán eladja őket az elitcsapatok játékospiacán. Ahogy Huw Jennings, az angol válogatott stábjának egykori és a Fulham FC jelenlegi utánpótlás-nevelési felelőse mondja: „A fiatal játékosok képzésének minden modern elve az Ajaxtól ered. Ők az alapító atyák!"
Ajax Way
Ha van valami, ami Hollandiában hiányzik, akkor az a hely. Az ország viszonylag kicsi ahhoz, hogy egy klubcsapat megtalálja a szükséges épületeket és teret: egy említésre méltó csapat felépítéséhez egy erős és jól szervezett struktúrára van szükség. Ezt sikerült megteremteni az Ajaxnak:
egy fantasztikus rendszert, ami nagyon hatékonyan használja a meglévő infrastruktúrát, maximálisan kiaknázva a rendelkezésre álló kevés forrást.
Az utánpótlás korosztály „De Toekomst” (A Jövő) néven ismert, ami a lehető legjobban szimbolizálja mindazt, amit a fiatalok valóban képviselnek. Minden a kiválasztás folyamatával indul, amiben a kis focisták 6-7 éves kortól vesznek részt.
A kiválasztás kritériumai a technikai tesztek alatt nem a szerzett gólok száma vagy a futás gyorsasága, hanem az, hogy a játékosok mennyire élvezik azt, amit csinálnak! A megfigyelők arra összpontosítanak, hogy a gyerekek mennyire vágynak arra, hogy ott legyenek és játszanak, ez az elsődleges kiválasztási feltétel.
A megfigyelők elsősorban a környező területeken keresik a fiatal tehetségeket. Ritkán hagyják el Hollandiát vagy egyáltalán Amszterdamot, hogy játékosokat keressenek. Az elsődleges cél tehát a helyi tehetségek gondozása, a közeli területeken vagy a klub környezetében.
Mindig vékony határvonal választja el a játékosok fejlődését és a versenyszektort, és ennek a meghúzását az Ajax tökélyre vitte. Akiknek nem sikerül túlélni a rendszerben, maga a rendszer veti ki magából, ezt az árat fizetteti meg a futball ezen a szinten. Végül is egy élvonalbeli klubról van szó és ahhoz, hogy a klub a csúcson is maradjon, bizonyos lépések szükségessé válnak. Nincs hely sem együttérzés, sem holtsúly számára.
Minden egyes pillanatban körülbelül 200 játékost találunk az utánpótlás korosztályokban 7 és 19 év között. Közülük majdnem 30 esik ki évente, közlik velük, hogy nem elég ügyesek, majd új játékosok lépnek a helyükre. Ahogy mondtuk, semmi együttérzés.
Az utánpótlás-nevelést akként kezelik, ami valójában: üzletként! A játékosok jelentik a tőkét, és nem kell sem többet, sem kevesebbet edzeniük más klubok fiataljainál. Elsősorban védeni kell őket a jövő számára, mert végül is ők azok a játékosok, akiket a legfontosabb kluboknak adnak el, hogy gazdaságilag fenntartsák az utánpótlást, a klubot és mindazt, amit az AFC Ajax magába foglal!
A győztes mentalitás
Az Ajax tagjának lenni, akár profi, akár utánpótlás-szinten azt jelenti, hogy az ember a klubhoz tartozik. Az Ajax minden kis részletre odafigyel a teáscsészéktől az ágyneműig, amelyben a játékosok alszanak.
Harcra edzik, fegyelmezettségre és jólneveltségre szoktatják őket, a pályán pedig a legjobb teljesítményt várják el tőlük.
Minden játékost, aki átlépi az utánpótlás-nevelés küszöbét, lehetséges bevételi forrásnak tekintenek a jövőre nézve. Wesley Sneijder 7 éves korában lépett be az Ajaxba. 23 éves korában távozott és 27 millió euróval gazdagította a klub kasszáját, amikor a Real Madrid megvásárolta.
Az Ajax egykori edzője, a Fulham kispadját nemrég elhagyó Martin Jol szavaival élve: „Úgy gondolom, hogy az Ajax célja a játékosok kinevelése és minél gyorsabb beépítése az első csapatba. Ezután eladjuk őket, de nem gombokért, hanem egy nagy halom pénzért."
Míg a „szakértők” azt gondolhatják, hogy a pénz a játékosokra nehezedő nyomás szempontjából 18 és 23 éves korban tönkreteszi a futballt, az Ajax helyzete valamilyen módon épp azt bizonyítja, hogy tévednek!
Meglepő viszont, hogy az Ajax utánpótlás-nevelése nem bentlakásos keretek között folyik. A rendszer egy buszflottát foglal magába, amik a tanítási napok felénél felveszik a diákokat az iskoláknál és elviszik őket a klub létesítményeibe, ahol kiváló tanárok oktatják őket az elméleti tudnivalókra, mielőtt ezeket a gyakorlatba ültetnék (és természetesen az edzések előtt).
A szülőknek minimum évi 100 eurót kell befizetniük a klubnak. Minden mást, az oktatást, az edzésfelszerelést, a tornákra történő utazást, az edzők fizetését a klub állja.
A „pay to play” (fizess, hogy játszhass) modell, amit többek között Indiában alkalmaznak, szöges ellentétben áll mindazzal, amire játék szintjén az Ajaxnál törekszenek.
Ezen kívül, az utánpótlás korosztály minden játékosának van magánélete. Minden nap hazatérnek, az utcán játszanak a barátaikkal, vacsorához ülnek a családjukkal és másnap újra iskolába mennek. Az edzésnapoknak szigorú programja van és az edzések nagyon komolyak!
Az elképzelés egyszerű, ahogy azt Gregory van der Wiel (a holland válogatott Paris Saint Germaint erősítő csatára, aki az Ajaxnál nevelkedett) megfogalmazta: „Újra és újra ugyanazokat a dolgokat csinálod, majd még egy párszor megismétled őket!"
A játékstílus
A „Le Toekomst”berkeiben a játékstílus szemléltetéséhez sokszor a „Hús-vér Sakk” kifejezést használják. Olyan technikás játékosokat akarnak képezni, akik bármely helyzeten és pozícióban bevethetőek a csapat igényei és a játék dinamikája szerint. Nagy hangsúlyt fektetnek az alaptechnikára és a labdás felfejlődésre az ellenfél félpályáján.
Az egyéni technika fejlesztési folyamatát sok országban, így Olaszországban és Németországban is alkalmazzák az utánpótlás szintjén. Egy csapat technikailag és taktikailag felkészült játékos közösségben nevelkedésének fontossága az Ajax sikerének kulcsa, valamint annak is, hogy játékosaik a világ bármely klubjában megállják a helyüket.
A prioritások között az egyéni ügyesség áll az első helyen és a klub, amely leginkább mozgatja meg futball iránti érzéseinket (Barcelona) saját stílusát egyenesen az Ajaxtól vett formulára építette.
Vannak speciális edzésprogramok is, amik a játékos pozícióján és a pályán későbbiekben betöltött szerepén alapulnak, ez lehetővé teszi a játékosok számára, hogy csökkentsék az U18 vagy az U20 szintkülönbségét az első csapathoz képest. Szélsők, befejezők, támadó középpályások, stb. annak a pozíciónak megfelelő edzésprogramot végzik, amit az első csapatban be fognak tölteni, amennyiben jelöltként kiválasztják őket a keretbe történő bekerüléshez.
Ez a klub nagyon részletes elemzéseinek közvetlen eredménye, amit a játékosok vonatkozásában végez. Az utánpótlás korosztály minden egyes játékosát saját játékának bizonyos szempontjai alapján értékelik ki, és egy minimum szintet el kell érnie ahhoz, ha a „rendszerben” maradás mellett dönt.
Mikor ezeket a standardokat a játékos nem éri el, a rendszer meglehetősen elnéző. Másodjára már felhívják a szülőket és az edzések alatt egy speciális edzéstervet alkalmaznak, hogy a játékos újra elérje az értékelési rendszer minimum követelményeit.
Harmadik esély nincs!
Álljon itt egy példa: amikor a játékosok edzenek, más fizikai paraméterekkel együtt mérik a szívveréseik számát. Így az edzés végén nem mondhatják magukat fáradtabbnak annál, amilyen fáradtak valójában, mert az előzetes gyűjtött orvosi jellegű statisztikai adatok megcáfolnák kijelentésüket. Ez a példa csupán egy kicsiny ízelítő az Ajax munkamódszereinek keménységéből, amit a fiataloknál is alkalmaznak.
Olav Versloot, az Ajax utánpótlásának egykori fiziológusa támogatja a sport eme nem túl idealista, de annál inkább pragmatikus szemléletét már a fiatalok körében is. Szavait idézve: „Wesley Sneijdert hihetetlen összegért adtuk el. Évekig tudunk működni abból a pénzből, amit érte kaptunk."
Minél több játékost nevelnek ki technikáikkal, annál nagyobb lesz az esély arra, hogy a jövőben el tudják őket adni, és hogy ezt a tevékenységet minél tovább folytassák.
Az új Ajax
1995-ben az Ajax szellemének igen nagy részét lerombolták, amikor a Bosman-szabályt érvénybe léptették. A szabály értelmében a szerződés által nem kötött játékos szabadon választhat klubot magának.
Megnyerték legutolsó Bajnokok Ligája trófeájukat, bejutottak az 1996-os kiírás döntőjébe, de attól a pillanattól kezdve nagyon nehezen maradtak versenyképesek. A legtehetősebb klubok által ajánlott fizetésekkel az Ajax nem versenyezhetett!
A legerősebb játékosokat, mint például Rafael van der Vaartot és Wesley Sneijdert a Serie A, a Premier League és a Bundesliga legnagyobb gazdasági háttérrel rendelkező klubjai vásárolták meg. Olyan országok, ahol a tévéközvetítésekből érkező bevételek óriásiak és ebből csillagászati összegeket költhetnek igazolásokra. Az Eredivisie-t nem igazán követik Hollandián kívül, és egyre szükségesebb, hogy a játékosokat pályájuk csúcspontján adják el, így hizlalva fel a klub bankszámláját.
Ahogy az már elhangzott, a fizetéseket, amiket az olyan nagy európai klubok, mint a Manchester United, a Real Madrid vagy a Barcelona tud nyújtani, az Ajax ajánlata még csak meg sem közelíti. Ennek eredményeképp a klubnak nincs más választása, mint továbbra is eladni a legígéretesebb játékosokat, hogy ki tudják fizetni az első csapat tagjainak gázsiját.
A legjobb játékosok eladásának kényszere és legalább ennyi tehetség vásárlásának lehetetlensége valamelyest kényszerítette az Ajaxot arra, hogy saját utánpótlás-nevelésére alapozzon. Ezt az elvet a klub és a szurkolók megértették és elfogadták, természetesen nem minden keserűség nélkül. Annak, ki a holland klub valódi rajongójának vagy szerelmesének tartja magát, ez a helyzet nem tetszik, mert ezzel az Ajax az európai csapatok „második kategóriájába” került, és egyúttal versenyen kívülre is, ami az olyan fontos tornákat illeti, mint a Bajnokok Ligája.
Az Ajax utánpótlás-nevelésének folyamatát sikerrel befejezők átlagosan 60%-a jól fizető karriert épít a profi futball legmagasabb szintjén. A többiek a számos „Serie B”-be vagy különböző országok harmadosztályaiba kerülnek, ami azt jelenti, hogy ez a sikerráta bármely más klubhoz képest is irigylésre méltó.
A klub nézetei mostanra teljesen világosak, már eltűntek a nosztalgikus, az egykori európai dicsőségre áhítozó szurkolói rigmusok, ami például jellemző az Arsenal pályára lépésekor. Már nincsenek illúziók, mert mindenki tudja a nagy eredményeket hiányának okát. A dolgok már eldőltek.
Ezért magyarázzák el a játékosoknak a helyzetet minden idény elején. Néhányuknak megmondják, hogy biztos a helye a csapatban, másokkal közlik, hogy egyik pillanatról a másikra csomagolhatnak. A „tartalékos” játékosoknak elmondják, hogyan javíthatnak a formájukon. Innentől a sorsuk a saját kezükben (lábukban) van.
Ma sokan kizárólag csak a leginkább központban lévő klubokat, a Barcelonát, a Bayern Münchent és a Real Madridot követik, és úgy gondolják, hogy az Ajax nem egy „nagy”, az előbbiekkel egy lapon említhető klub. Régen bizonyosan nagyok voltak, de ma egyszerűen már nem versenyképesek a legmagasabb szinten. Igen, ehhez olyan kaliberű játékosoknak kellene visszatérniük a csapathoz, mint Rafael van der Vaart, Wesley Sneijder, Ryan Babel, Johnny Heitinga, Nigel de Jong, Eljero Elia, Urby Emanuelson és mások. Ebben az esetben az Ajax talán már elég versenyképes lenne.
Az a tény, hogy eme top játékosok a nagy kluboknak ajánlották fel szolgálataikat, hogy sikeresek lettek és ott vannak, ahol most lehetnek, nem más, mint ékes bizonyítéka a „De Toekomst” kötelékében, fiatalon kapott edzések nagyszerűségének és hatékonyságának.
Mindig is csak két út vezetett ahhoz, hogy az ember magas szinten válhasson profi játékossá. Az első során órákat játszol az utcán, hozzászoksz a nem túl jó játékfeltételekhez és leküzdöd az akadályokat, amikor eléd kerülnek, nagyobb és erősebb srácok ellen játszva. Ez a dél-amerikai út, aminek végén Kakák és Diego Maradonák lépnek a porondra.
A másik pedig az Ajax útja, minden kis részlet mérésének tudományos módszere és olyan technikailag képzett játékosok kinevelése, akik bármely helyzetet és játékstílust sikerrel kezelnek. A játékosok időt töltenek a labdával, magas szintű játékosokkal és ők is top játékossá válnak.
Nyilvánvalóan van egy mély gyökerekkel rendelkező és szervezett futballkultúra Hollandiában, és az Ajaxhoz hasonló klubok élvezik ennek előnyeit. A legkisebb országoknak is van legalább egy csapata amatőr szinten, ami felkészült edzőkkel és utánpótlás-neveléssel rendelkezik.
Még egy olyan klub is, mint a Katwikban játszó Quick Boys tud mutatni valamit. A klub óriási öltözőkkel rendelkezik, amik felett VIP páholyokat találunk, amiket a város tulipánkereskedői és halászai szerződéseken keresztül szponzorálnak. Az egyesület kicsi, amatőr és egy olyan városban működik, ami ma nagyjából 60.000 lakossal rendelkezik!
Viszont ez a kis városka, amelynek stadionja aligha tudja befogadni a lakosság tizedét, olyan játékost nevelt ki, mint Dirk Kuyt. Az Ajax utánpótlás-nevelése jel arra, hogy a forrásaidba (játékosok) fektetett munka minősége teszi jobbá a végeredményt.
Az Ajax utánpótlás-nevelése újra bebizonyította, hogy a klub ma is a világ legjobbjai között van, és a tény, hogy nem nyernek Bajnokok Ligáját vagy Európa Ligát, inkább annak tulajdonítható, hogy nem tud az európai futball nagyjaihoz hasonlóan költeni játékosokra, mintsem annak, hogy nem tudnak nagy játékosokat kinevelni!
A valós kép az, hogy miközben az olyan nagyok, mint a Real Madrid, a Manchester vagy a Barcelona kupákat nyerve emelkednek ki, ezalatt olyan adósságok szorongatják őket, amiket a közgazdászok szerint sohasem lesznek képesek visszafizetni!
Az, hogy az AFC Ajax képes volt egy, nemzetközi szintű játékosokat kinevelő és fenntartható üzleti modellt építeni, olyan mestermunka, amit a mai napig senki, még a Barcelona sem tudott utána csinálni!
Téma:
Tag:
